A kis szokások megeszik a nagy tervet

Van amikor a kis szokások megeszik a nagy tervet. Beosztottad a mai munkát is, csinálod is becsülettel. Pár apróságot, ami fontosnak látszik.

A legfontosabbat azonban, ami az ÁLOM, a NAGY TERV része, el sem kezdted.

Átfut a fejeden, amikor lekapcsolod a gépet, mert már 11 is elmúlt, és az utolsó szokásos poszt után épp még csak benéztél egy sorozatra.

Netflix. Mi ezzel a baj?

Holnap már biztosan elkezded. Komolyan. És indul is a szokásos verkli a fejedben. Nem is alszol jól, ha egyáltalán sikerül elaludni. Reggelre pedig ott van még két megbeszélés. Ebéd a kollégákkal. Megint délután három, és rohanni kell a suliba. Bevásárlás. Gyerekek. Csak egy gyors poszt a HOLNAP ELKEZDEM AZ ÁLOMTERVET Instagram-oldalra. De megint csak a szokásos posztig jutsz. Semmi személyes. Semmi egyéni.

Pedig pontosan tudod, mit kellene tenni.

Szóval szerintem az van, hogy erről a témáról is beszélnünk kell. Nem csak időbeosztásról. Nem csak fegyelemről. Nem csak arról, hogy „akkor most jobban össze kellene szedni magunkat”. Hanem arról, hogy milyen kis szokások tartanak fenn egy működést. A szokásaink nem csak magánéleti apróságok. Vállalkozóként benne vannak abban is, hogyan dolgozunk, hogyan döntünk, hogyan halogatunk, hogyan vállalunk túl sokat, vagy hogyan kerüljük meg újra és újra a legfontosabb feladatot.

Egy szokás lehet támogató, de lehet hátráltató is.

A hátráltató szokások sokszor nem látványosan rombolnak, hanem csendben, észrevétlenül. Naponta csak egy kicsit. Egy gyors e-mail. Egy gyors poszt. Egy gyors javítás. Egy gyors válasz. Egy gyors sorozatrész. Egy gyors „majd holnap”. És közben az marad érintetlenül, ami valóban előrelépést jelentene. Lehet, hogy a szokásaink rabjai vagyunk? Lehet.

De gondolhatunk a szokásaink erejére a vállalkozásunk motorjaként is, mert amit újra és újra megcsinálunk, az előbb-utóbb rendszerré válik. Ami támogat, az visz előre. Ami hátráltat, az visszahúz. És biztosan van neked is tapasztalatod arról, mennyire nehéz a szokásokon változtatni. Főleg akkor, amikor már sikerült hosszabb-rövidebb ideig LÉPÉSEKET tenni afelé, hogy könnyebb, jobb legyen.

Egyszóval: új szokást kialakítani, vagy egy régit végre elengedni. Csakhogy az „ezt most már abbahagyom végre” sokszor nem változás. Hanem a halogatás ünnepélyes nyitómondata. Ma még ugyanúgy csinálom. De legalább rosszul érzem magam miatta.

Nem csak nekem ismerős ez, nem igaz?

Érdemes ezekre a helyzetekre nagyon egyszerűen ránézni:

Mi az, amit újra és újra megcsinálok, pedig tudom, hogy nem visz előre? Mi az, amit újra és újra elhalasztok, pedig fontos lenne? Melyik az az apró szokás, ami látszólag ártalmatlan, de közben megeszi az energiámat, a figyelmemet vagy a lendületemet? És melyik az a kicsi, támogató szokás, ami valóban segítene visszatérni ahhoz, ami fontos? Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni, de egy működést el lehet kezdeni észrevenni.

Ez az első valódi lépés. Tegyél egy lépést magad és a vállalkozásod felé!

Melyik téma érdekelne a legjobban most?

  • Időbeosztás
  • Magánélet – vállalkozás egyensúlya
  • Életmódváltás vállalkozóként
  • Munkavállalóból vállalkozó
  • Energiahiány / energiadeficit

Hagyj üzenetet, szívesen válaszolok!