Fontos, hogy el tudjuk képzelni magunkat a siker kapujában vagy azon túl is. Kellenek a víziók és a nagy tervek. Kell, hogy motiváljon a nagy dobás. De mi van, mikor kihuny a láng, megpihen a szikra?
Lehet, hogy már te is jártál úgy, hogy megvolt az isteni ötlet, érezted és tudtad: ezért a célért érdemes lesz és tudsz is küzdeni. Mögé állsz. Aztán reggel lesz és jönnek a dolgos hétköznapok és a programokkal teli hétvégék. A lángból pedig még egy őrláng sem marad.
Ne csüggedj és ne marcangold magad. Ez nem csak veled, de velem is megesett már.
Mutatok azonban egy erős tippet! Hívjuk segítségül a pszichológiát!
Mitől kezd működni egy cél?
Edwin A. Locke és Gary P. Latham célkitűzés-elmélete szerint a célok akkor támogatják igazán a teljesítményt, ha nemcsak lelkesítőek, hanem jól megfoghatók is.
Az egyik legismertebb megállapításuk az, hogy a konkrét és kihívást jelentő célok általában jobb teljesítményhez vezetnek, mint a homályos, túl általános vagy túl könnyű célok. Vagyis a „csináljuk jobban”, „legyek sikeresebb”, „rendbe teszem az életem” típusú célok önmagukban még nem sok kapaszkodót adnak.
Nem azért, mert rosszak. Hanem azért, mert nem elég munkaképesek.
Locke és Latham elméletéből néhány szempontot érdemes átemelni a mindennapokba.
A cél legyen konkrét. Ne csak azt mondd, hogy „többet foglalkozom a vállalkozásommal”, hanem azt, hogy „ezen a héten megírok egy hírlevelet, és kiteszek két posztot a most futó témámhoz”.
Legyen benne kihívás is. A túl könnyű cél nem mozdít meg, a túl nehéz viszont könnyen halogatást vagy lefagyást hoz. A jó cél feszít egy kicsit, de még nem szakít szét.
Fontos az elköteleződés is. Egy cél akkor kezd energiát mozgósítani, ha a sajátodnak érzed, és valóban helyet adsz neki az idődben, nem csak jól hangzik egy tervezőfüzetben.
És kell visszajelzés. Nem feltétlenül nagy rendszer, táblázat vagy grafikon. Néha elég egy heti ránézés: mi mozdult, mi nem, mi volt túl sok, mi volt reális?
Összetettebb céloknál pedig nem elég csak keményebben akarni. Ilyenkor sokszor tanulási célra is szükség van: kipróbálni, figyelni, korrigálni. Nemcsak azt mondani, hogy „legyen több ügyfelem”, hanem például azt: „a következő hónapban kipróbálok kétféle megszólítást, és megnézem, melyikre reagálnak jobban”.
Ez már nem csak nyomás.
Ez tanulás.
És mikrovállalkozóként ez sokszor sokkal használhatóbb.
Hogyan ültesd át a gyakorlatba még ma?
Ahelyett, hogy a távoli, ködös végkifejleten szoronganál, bontsd le a nagy célodat mikrolépésekre. Nem az a kérdés, hogyan éred el az ötéves tervedet, hanem az, hogy mi az az egyetlen, konkrét, apró lépés, amit még ma meg tudsz tenni annak érdekében, hogy elköteleződj a folyamat mellett.
Lehet ez egy telefon. Egy vázlat. Egy fél óra fókuszált munka. Egy poszt első verziója. Egy elhalasztott ügy lezárása.
Egy döntés, hogy ezen a héten mit nem viszel tovább.
A nagy cél nem attól lesz valóság, hogy minden nap gondolsz rá, hanem attól, hogy találsz hozzá egy első lépést. És ha megtetted az első lépést, jöhet a következő!
És persze a dicséret. Dicsérd meg magad minden apró sikerért!
Mert az öndicséret nem büdös!