Másodvirágzását éli a Fekete pont című magyar film. Másodvirágzás – hiszen a napokban került ki a Netflixre, aminek nagyon örülök.
Moziban néztük meg, mikor még műsoron volt, szeretünk még mindig a klasszikus módon filmeket nézni. Ez a film is egy olyan mozi, AMIT megillet a kiemelt figyelem.
Nálam az egyik fő mérce, hogy mennyire mozgat meg egy történet: beszélgetünk-e róla utána, születnek-e gondolatok, viták, érzések. Ez a film nagyon megmozgatott. Engem persze „testközelből” is érint a téma – hiszen 23 évet dolgoztam iskolában, és azóta is fiatalokkal foglalkozom.
A rendező, Szimler Bálint saját élményeiből táplálkozva alkotta meg ezt a filmet, és nehéz megállnom, hogy ne kezdjek elemzésbe. De a legfontosabb: érezni lehet, hogy ez a történet sajnos nem fikció. Mi, pedagógusok, már évekkel (vagy inkább évtizedekkel?) ezelőtt is tudtuk, hogy baj van. Felvonultunk, posztoltunk, kockás ingeztünk, esernyőztünk, sztrájkoltunk… és újra meg újra elmondtuk: ha nem változik semmi, a gyerekek isszák meg a levét.
A kommentekből is látszik most a film kapcsán, hogy a szülők is érzékelik, hogy valami nagyon nincs rendben. Nekem is vannak saját – sokszor fájó – élményeim az iskolai rendszerről, és látom a tanítványaimon, a kamaszokon, akikkel ma dolgozom, hogy a problémák nem tűntek el.
A film emlékeztet rá: gyerekek kerülhetnek perifériára, mert másak. Mert nem férnek bele abba a rendszerbe, ami nem hagy elég teret a kibontakozásra, a próbálkozásra, az érzések kifejezésére. Azt is tudom, hogy sok-sok pedagógus becsülettel és szeretettel dolgozik, elképesztő nehézségek mellett. De az is igaz: vannak, akiknek sosem lett volna szabad gyerekek közelébe kerülni.
Hiszem, hogy van lehetőség változtatni. Ehhez viszont szembe kell néznünk a nehézségekkel, őszintén felismerni a problémákat – és ezért is bír óriási jelentőséggel ez a film.
Én személy szerint nem tudok és nem is akarok elfordulni ettől a kérdéstől. Ma is azt tartom a legfontosabbnak, hogy a fiatalokat segítsem – akár tanárként, akár más formában. Azt látom, hogy minden őszinte figyelem és törődés számít.
Ezért gondolom: kár, hogy sokan, akiknek igazán értenie kellene ezt az üzenetet, még mindig nem értik – akkor sem, ha nézik.
Krisz